2010. november 20., szombat

Csak kívánságok maradnak..

Sok sok hosszú nap után az első bejelentkezésem.
Mennyi minden történt a legutolsó tintacseppjeim óta. De akármi is történt, most itt vagyok.  Sok sok nevetés, élmények. Emellett több száz szomorú pillanat és könnycseppek. Újabb sebek, amiknek idő kell a begyógyuláshoz. Jelenleg 2 "dolgot" szeretnék. Első kívánságom az az ember lenne, akivel életünk során talán 3-szor beszéltünk, de másfél óra alatt sikerült közel kerülnie hozzám. Nagyon megkedvelem. És most, messze tőle, nem tudom, hogy valaha is meleg karjai ölelésébe bújhatok-e, és érezhetem puha ajkai csókját.
A második kívánságom pedig, csupán a távolság lenne. Ez csak egy lepel, ami a valóságot takarja. Talán túl bonyolult. Talán csak egy rossz nap. Talán tényleg ennyi volt. Vagy csak én szeretném, hogy vége legyen? Szükségem van egy kis távolságra. Azt mondják, idővel begyógyulnak a sebek. Talán ezek a sebek is befognak, de nem most. Talán azt hiszitek, vége lett egy szerelemnek, de ez nem így van. Ezeket a sorokat nem a szerelem ihlette. Mindössze egy óriási csalósás, amit senkinek sem kívánok. Mindig is tiszteltem és megbecsültem. Mindig felnéztem rá és örültem, hogy az életem része. Boldog voltam, hogy felhőtlen és vidám a kapcsolatunk. Kiskoromban mindig vele voltam. És nem utolsó sorban, mindig magam mellett tudhattam. De ennek vége. Már nem érzem magam biztonságban, ha mellettem van. Hiányzik valami, amit nem tud megadni. Hiányzik az, aki régen volt. Hiányzik a felhőtlen kapcsolatunk. Hiányzik minden perc amit együtt töltöttünk. Akármennyire is bánom, ez nem fog változni. Talán örülnék, ha tényleg itt lenne a vége. Túl hosszú ideje ismerem ahhoz, hogy azt mondhassam: ez már sok! Csak annyit kérek,  menj .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése