Vergessene Kinder

Azok a gyerekek mások,  nem olyanok,  mint bármelyik elkényeztetett könyök vagy egy átlagos gyerek. Nekik az életük teljesen más. A szüleik eldobták maguktól.  Nem foglalkoznak velük. Pedig ők még gyerekek.  Sok emberben felmerül ilyenkor a kérdés: minek szülte meg az anyja, ha eldobják a párjával együtt maguktól? Ők nem játékok,hogy ha gondolnak egyet a szülők eldobják. De ők is emberek. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy milyen szörnyű az ő életük. Ők még gyerekek, kicsik és tapasztalanok.  Talán ők ezt érdemlik? Minden gyerek örül, ha mellette vannak a szülei,főként az anyukája. Sokszor kérnék szüleik segítségét, hisz tapasztalanok még az élet kérdéseivel szemben is. Pedig ők már elfelejtett gyerekek.  Mert az életük attól a perctől kezdve, mikor a szüleik elhagyják , teljesen más lesz.  Nem szeretgethetik édesannjukat tovább.Nem kérhetnek tanácsokat az élet kérdéseivel kapcsolatban. Én úgy gondolom,  hogy minden gyermek érdemel egy anyát és egy apát. Még  ha az a gyerek nincs is elkényeztetve, de legalább biztonságban érzi magát.  Igen, biztonságban. Sokak számára ez furcsán hangzik,de vannak olyanok is,akik talán még a szó jelentését se nagyon  tudják. Pedig elég szomorú, hogy a világ gyermekeinek kb. 50%-a nem érzi ezt.  Őket elfelejtették.  Kitörölték az életükből. Pedig igen,  minden gyermek megérdemli, hogy legalább míg felnő, legyen egy olyan ember, aki felneveli, és akire azt mondhatja, anya vagy apa. És akármilyen körülmények közt nő föl, igenis megérdemlik. Sok gyereket aranyban fürdetnek, ők pedig örülhetnek, ha életben maradnak. És az is elég szomorú, hogy sok gyereket kiraknak az utcára/vagy akárhová/, és nem képesek legalább egy gyerekotthonba vagy valami meleg helyre berakni őket, ahol több az esély, hogy életben maradnak, mint az utcán vagy...Én így gondolom, és remélem, azért akadnak olyan emberek, akik megértik, hogy igenis megérdemlik a gyerekek a szülőket. A gondolataimat egy novellaként osztom meg veletek.

                                                  

Spring nicht

-Bocsáss meg, kérlek!- mondta
- Nem, ezt már nem lehet!- mondtam a könnyeimmel küszködve
- Kérlek, csak egy utolsó esélyt!- kérte könyörögve
- Nem, már nem tudok bízni benned!- mondtam, és éreztem egy könnyceppet lefolyni az arcomon
- Bill, kérlek!- mondta sírva, közbe a kezemet akarta megfogni
- Nem és hagyj békén!- én miközben a hotel felé tartottam. Mihelyt beértem a hotelbe, mindenen átvágva bementem a személyi szobába , ahonnan egy lépcső
vezetett a tetőre. Gyors léptekkel felmentem a tetőre, miközben hallottam ahogy Diana / (ex)barátnőm / futott utánam. Ahogy felértem a hotel tetejére, a tető széléhez mentem és vetettem egy utolsó pillantást Berlin csodás utcáira. Fölálltam a tető szélére és készen voltam a mélybe vetni magam. Ekkor hallottam Dianat megérkezni. Nem szólt semmit, csak állt és nézett. Majd pár perc múlva megszólalt:
Über den Dächern
ist es so kalt

und so still

Ich schweig Deinen Namen

weil Du ihn jetzt

nicht hören willst

Der Abrungd der Stadt

verschlingt jede
Träne die fällt

Da unten ist nichts mehr

was Dicht hier oben

noch hält

Ich schrei in die Nacht für Dich

lass mich nicht im Stich

Spring nicht

Die Lichter fangen Dich nicht

sie betrügen Dich

Spring nicht

Erinner Dich

an Dich und mich

Die Welt du unten zählt nicht

Bitte spring nicht

In Deinen Augen

scheint alles sinnlos und leer

Der Schnee fällt einsam

Du spürst ihn schon lange nicht mehr

Irgebdwo da draussen

bist Du verloren gegangen

Du träumst von dem Ende

um nochmal von vorn anzufangen

Ich schrei in die Nacht für Dich

lass mich nicht im Stich

Spring nicht

Die Lichter fangen Dich nicht

sie betrügen Dich
Spring nicht

Erinner Dich

an Dich und mich

Die Welt du unten zählt nicht

Bitte spring nicht- Spring nicht

Csak ennyit énekelt, de egyből tudtam mire kér. Megfordultam és amint belenéztem a szemeibe, eszembe jutott mikor legelőször találkoztunk. Csak álltam és álltam. Diana ekkor odajött és átölelt. Csak ennyit súgott a fülembe:Bitte Spring nicht!

Egy ici-pici újdonság=)

Tettem ki számlálót..kiváncsi vagyok, hogy mi lesz hónapokkal vagy évekkel később a szám a kockákban=) Tudom, hogy nem sokan ismerik a blogom, de én szeretek írogatni ide. Talán senki sem nézi meg, de jó leírni valahova, hogy mik a gondolataim, érzelmeim...

Comet 2010^^

Dicséret a srácoknak, ismét aláztak. Bár szerintem a győzelem már egyértelmű volt. Többen is írták már, hogy furák voltak meg , hogy nem örültek a gömbnek. A vélemény az, hogy valószínű azért nem látszott nagy öröm az arcukon, mert egyértelmű volt ,hogy nyernek. De ettől függetlenül boldoggá tette őket ez a kis gömböcske. Gratula még egyszer Nekik<3