Vergessene Kinder

Azok a gyerekek mások,  nem olyanok,  mint bármelyik elkényeztetett könyök vagy egy átlagos gyerek. Nekik az életük teljesen más. A szüleik eldobták maguktól.  Nem foglalkoznak velük. Pedig ők még gyerekek.  Sok emberben felmerül ilyenkor a kérdés: minek szülte meg az anyja, ha eldobják a párjával együtt maguktól? Ők nem játékok,hogy ha gondolnak egyet a szülők eldobják. De ők is emberek. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy milyen szörnyű az ő életük. Ők még gyerekek, kicsik és tapasztalanok.  Talán ők ezt érdemlik? Minden gyerek örül, ha mellette vannak a szülei,főként az anyukája. Sokszor kérnék szüleik segítségét, hisz tapasztalanok még az élet kérdéseivel szemben is. Pedig ők már elfelejtett gyerekek.  Mert az életük attól a perctől kezdve, mikor a szüleik elhagyják , teljesen más lesz.  Nem szeretgethetik édesannjukat tovább.Nem kérhetnek tanácsokat az élet kérdéseivel kapcsolatban. Én úgy gondolom,  hogy minden gyermek érdemel egy anyát és egy apát. Még  ha az a gyerek nincs is elkényeztetve, de legalább biztonságban érzi magát.  Igen, biztonságban. Sokak számára ez furcsán hangzik,de vannak olyanok is,akik talán még a szó jelentését se nagyon  tudják. Pedig elég szomorú, hogy a világ gyermekeinek kb. 50%-a nem érzi ezt.  Őket elfelejtették.  Kitörölték az életükből. Pedig igen,  minden gyermek megérdemli, hogy legalább míg felnő, legyen egy olyan ember, aki felneveli, és akire azt mondhatja, anya vagy apa. És akármilyen körülmények közt nő föl, igenis megérdemlik. Sok gyereket aranyban fürdetnek, ők pedig örülhetnek, ha életben maradnak. És az is elég szomorú, hogy sok gyereket kiraknak az utcára/vagy akárhová/, és nem képesek legalább egy gyerekotthonba vagy valami meleg helyre berakni őket, ahol több az esély, hogy életben maradnak, mint az utcán vagy...Én így gondolom, és remélem, azért akadnak olyan emberek, akik megértik, hogy igenis megérdemlik a gyerekek a szülőket. A gondolataimat egy novellaként osztom meg veletek.